Baseball ABC

Szabálymagyarázat kezdők részére

Létszám, játékidő, pálya, pozíciók, felszerelés

A játékot két, 9-9 fős csapat játssza egymás ellen. A játék nem időhöz kötött, hanem 9 játékrészből /inning/ áll. Egy játékrész alatt mindkét csapatnak egyszer támadnia (ütnie), illetve egyszer védekeznie (elkapnia) kell. A támadók célja, hogy ütéseik által a bázisokat sorrendben elfoglalják, végül a hazai bázishoz visszaérkezzenek és ezzel pontot vagyis “futást” /run/ szerezzenek csapatuknak. Nagyon fontos tehát, hogy pontot szerezni csak az éppen támadó (ütő) csapat tud. A védekezők feladata a pontszerzés megakadályozása. Céljuk, hogy minél hamarabb kiejtsenek /out/ a játékból három támadójátékost. Amikor ez sikerült, a két csapat “helyet cserél”, az addig védekezők támadnak és fordítva. Amikor így is megtörténik a három kiejtés, vége a játékrésznek és kezdődik a következő.

A játéktér egy negyed körcikk, mely külső és belső pályából áll. A bázisok a gyémántnak nevezett, négyzet alakú belsõ pálya sarkaiban helyezkednek el, egymástól 27,5 méter távolságra. Az egyes, kettes és hármas bázis (base) tömött vászon vagy gumi téglatest (négyzet alapú hasáb, hogy pontosak legyünk). A hazai bázis (home plate) egy ötszög alakú gumilap (legnagyobb szélessége 43 cm). A belső pálya közepén található a dobódomb, innen dob a dobójátékos az ellenfél ütőinek. A domb tetején található a dobógumi, melynek távolság a hazai bázistól 18,4 méter.

A mérkőzés folyamán az éppen védekező csapat az ábrán látható módon helyezkedik el a pályán. A dobójátékos /pitcher/ (1) dob az elkapónak /catcher/ (2), aki a hazai bázis mögött guggol. A négy belső védő /infielder/ védi a bázisokat a gyémánton (3: egyes bázis védő; 4: kettes bázis védő; 5: hármas bázis védő; 6: beállós). A jóval nagyobb területet elfoglaló külső pályán pedig 3 külső védő /outfielder/ (7: bal külsős, 8: közép külsős, 9: jobb külsős) helyezkedik el. Minden védekező játékos baseball kesztyűben megy fel a pályára, kötelező felszerelés a baseball sapka is. Az elkapó (2) poszton játszók speciális védőfelszerelésben lépnek pályára. Párnázott kesztyűt használ, arcvédő maszkot, mellkas-, lábszár- és mélyvédőt viselnek.

Az ütőjátékos – aki a hazai bázis jobb vagy bal oldaláról üt /ez tetszőleges/ – használja a baseball ütőt, mely készülhet fából vagy hengerelt alumínium ötvözetből (a profi ligákban csak fa ütőt használhatnak). Az ütő megpróbálja elütni az ellenfél dobója által felé dobott labdát. Ha sikerül a pályára ütnie a labdát az ütőjátékos mindaddig haladhat a bázisokon, amíg a védők megfogják és visszajuttatják a labdát valamelyik bázisra. Valamennyi ütőjátékosnak kötelező az ütősisak /helmet/ használata, mely a fejet védi a kemény és erősen megdobott labdától. A labda gömb alakú, közepén egy gumival borított parafagolyó mag található, melyre szorosan fonalat csévélnek, majd két összevart nyolcas formájú bőrdarabbal borítanak be. A labda színe fehér, a bőröket összetartó varráshoz piros színű fonalat és duplaöltést használnak, így igazán jellegezetes és könnyen felismerhető a játékszer.

Mikor jó illetve rossz a dobódobás?

A dobójátékos a labdát a hazai bázis mögött guggoló elkapó felé hajítja, lehetőleg úgy, hogy az ütőjátékos ne tudja elütni. Az elkapó mögött álló játékvezető dönti el, hogy a dobás jó vagy rossz volt. A dobó igyekszik úgy dobni, hogy a labda érintse az úgynevezett ütő /strike/ zónát.

Ez egy képzeletbeli téglatest, mely a hazai bázis felett és a mindenkori ütőjátékos térdének teteje és felsőtestének vízszintes középvonala (ami nadrág tetjétől a váll tetejéig mért távolság fele) között húzódik.

Ball (rossz dobás, dobóhiba)

Ha a dobott labda nem halad át a strike zónán (ld jobb oldali kép) és az ütőjátékos nem tesz kísérletet az ütésre, akkor a dobás rossz (ball). Ha a dobó ugyanazon ütőjátékosnak négy rossz dobást dob, akkor az ütőjátékos ütés nélkül eljut az egyes bázisig. Ezt sétának nevezik (base on balls).

Strike (jó dobás, ütőhiba)

Ha az ütőjátékos nem tesz ütési kísérletet, de a labda érinti a strike zónát, a dobás jó (strike). Ha az ütőjátékos megpróbálja a labdát eltalálni, de ez nem sikerül, akkor a dobás mindenképpen strike, függetlenül attól, hogy a labda érintette-e a strike zónát vagy sem. Ha az ütőjátékosnak sikerül eltalálnia a labdát, de az nem érvényes területen, hanem a pályát határoló oldalvonalakon kívül ér földet (hátra vagy oldalra üti), az érvénytelen (fals) labda (foul ball), amely szintén ütőhibának /strike/ számít.

Hogyan lehet kiejteni a játékból a támadójátékost?

A védekezőcsapat célja, hogy három támadót (ütő vagy futó) kiejtsen /out/, ha ez megvan a védő csapat megy támadani és az addig támadók fognak védekezni.

Az ütőjátékos a harmadik ütőhiba (strike) után kiesik. Ez a STRIKE OUT, a támadók kiejtésének egyik módja. Ilyenkor az ütőjátékos lemegy a pályáról, helyére a következő ütő áll. Kivéve persze, ha az adott játékrészben ez volt a harmadik kiejtés, hiszen ilyenkor a támadó és a védekező csapat helyet cserél. A mérkőzés megkezdése előtt az edző kijelöli az ütősorrendet. Ez a sorrend marad az egész meccs folyamán, amelyben a játékosok egymás után ütnek 1-9-ig. A 9. után ismét az 1. következik. Az esetlegesen becserélt játékos a lecserélt “helyén” üt az ütősorrendben. Ha egy ütőjátékosnak két strike-ja van és ezután üt érvénytelent üt, ez esetben ez nem számít harmadik strike-nak. Tehát két strike után az ütőnek akármennyi érvénytelen területre ütött labdája lehet, azzal nem esik ki.

Az ütőjátékos kiejtésének következő módja a FLY OUT (repülő kiejtés). Ez akkor lehetséges, ha az ütő a dobott labdát eltalálja ugyan, de az ütőről a labda a levegőben repül és azt a védők elkapják, mielőtt a talajt érintené. Az ilyen elkapások történhetnek a pálya oldalvonalán belül és kívül is, azaz egy érvénytelen területre ütött repülő labdát ugyanúgy meg lehet játszani mint a pályán belül. Ha a védők FLY OUT-tal ejtik ki az ütőjátékost és az nem a harmadik out, akkor az hatással van a pályán tartózkodó futókra is. A futóknak ugyanis fly out esetén vagy a bázison kell maradniuk vagy vissza kell érinteni /TAG UP/ arra a bázisra, ahonnan a fly out-tal végződő akció kezdetén indultak. Amennyiben a futó azelőtt elhagyja a bázist, mielőtt egy védő hozzáérne egy levegőbe ütött labdához vagy a futó a bázist korábban elhagyva az esetleges elkapás után nem érint vissza, akkor ő is kiesik, ha a védők a fly out után arra a bázisra játsszák a labdát, amit a futó az elkapás előtt elhagyott és utána nem érintett vissza. Ez az úgynevezett double off akció.

A földre ütött labdák /ground ball/ esetén több kiejtési lehetőség van. A leggyakoribb kiejtési mód a GROUND OUT, ami úgy történik, hogy az ütőjátékos által a földre ütött labdát a belső védők elkapják és passzolják az egyes bázist védő társuk felé, akinek a lába érinti a bázist. Ha előbb sikerül a labdát az egyes védő kesztyűjébe passzolni, mint ahogy az ütő-futó az egyes bázisra rálépett, akkor az ütő-futó kiesett. Ha a ütő-futónak sikerül előbb a bázist érintenie, akkor ő ott maradhat egyesen /safe/ és amikor a következő ütőjátékosnak sikerül eltalálnia a labdát, akkor ő már a következő bázis felé szaladhat. Természetesen, ha az ütés jól sikerült és az ütő-futó úgy dönt, akkor több bázis elérését is megkísérelheti, ilyenkor azonban vigyáznia kell, mert ha a védők megérintik a labdával, illetve a labdát fogó kesztyűvel, akkor a futó kiesik. Ez a TAG OUT (kiérintés). Ha a futó valamelyik bázison áll vagy érinti azt, az olyan, mint amikor a fogócskában “házban” van az ember. Ilyenkor hiába érintik meg a labdával, nem esik ki. A kiérintést ugyanúgy lehet használni a már pályán lévő futók kiejtésére is. A futójátékosokat ki lehet ejteni kiérintés nélkül is, ehhez az kell, hogy tolási (kényszerítő) szituációban legyenek. Ez a szituáció akkor áll fenn, ha az ütő futóvá válása miatt a pályán lévő futójátékos elveszti a jogát az adott bázishoz, azaz az ütő-futó továbbtolja őt. Ennek a leggyakoribb esete, amikor futó (F1) van egyes bázison és az ütőjátékos a földre üti a labdát, mert ilyenkor az ütő-futó (ÜF) érkezik egyesre, ahonnan a korábban ott tartózkodó futónak (F1) mindenképpen tovább kell futnia a második bázisra. Ilyen esetben a védőknek elég a labdát odajuttatni a kettes bázison álló társuknak (hasonlóan, mint a korábban leírt ground out esetében), aki a bázisra lépve tolással /FORCE PLAY – kényszerítő játék/ kiejti a kettesre érkező futójátékost (F1). Egy ilyen játékban, ha tovább passzolják a labdát egyes bázisra ott még egy ground out-tal az ütő-futót (ÜF) is kiejthetik. Ha egy akción két kiejtést is csinál a védő csapat az a duplajáték /double play/. A lélektani előnyön felül nem ér semmi extrát a védők szempontjából, de nagyon látványosak (double play videó). Ennél jóval ritkábban, de tripla játékok is előfordulnak.

Pontszerzés – Hazafutás /Homerun

A támadók akkor szereznek pontot, ha a futójátékosok a bázisokat sorra érintve visszaérnek a hazai bázisra, minden hazaérő futó egy pontot /run/ jelent. A hazai bázistól indulva a futóknak a bázisokat sorrendben kell érinteniük (egyes, kettes, hármas és újra a hazai) és egymást semmiképpen nem előzhetik meg a futás közben. Egyszerre egy bázison több futó nem tartózkodhat, ebből következik a védekezésnél leírt tolás (kényszerítő) szituáció is. Példa: ha futó van egyes (F1) és kettes (F2) bázison és az ütőjátékos a földre üti a labdát akkor mindkét pályán lévő futónak el kell indulni a következő bázisra (F1 kettes bázisra, F2 hármas bázisra), mert jön az ütő-futó az egyes bázisra.

A pontszerzés legszebb, de talán legnehezebb módja a hazafutás /homerun/. Ez akkor történik, ha az ütőjátékosnak sikerül úgy eltalálnia a labdát, hogy az a pálya felett átszállva a külső kerítés mögött, a nézőtéren landol. Ilyenkor az ütőjátékos kényelmesen körbekocogja a bázisokat, ezzel pontot szerezve csapatának. Ha az ütés előtt voltak már futók a bázisokon, őket maga előtt “tolva” szintén behozza őket a hazai bázisra. A támadók szempontjából legideálisabb esetben – ha mindhárom bázis foglalt – egy homerun ütéssel négy pontot lehet szerezni (egy ütésből ez a maximum – a neve grand slam). LLWS Homerun válogatás videó

Amelyik csapatnak a kilencedik játékrész végén több pontja van, az nyeri a mérkőzést. A baseballban nincs döntetlen, ha a kilencedik inning végén egyenlő az állás, akkor extra játékrész(ek)re kerül sor mindaddig, míg valamelyik csapat javára a mérkőzés el nem dől. Időlimit nincs, egy mérkőzés tipikusan 2,5-3,5 fél óra megy le, de ennél jóval hosszabb is lehet.

Ha valami nem teljesen érthető, kérdezz rá bátran a facebook oldalunkon!

Részletes szabálymagyarázó Youtube videó-sorozat magyarul:
Ütések és futások – A baseball alapjai I.
Védőmunka és lopások – A baseball alapjai II.
Buntok és statisztikák – A baseball alapjai III.

A teljes szabálykönyv ide kattintva érhető el.

Hogyan készül a baseball labda – videó